Nem rég, mikor kijött Avril Lavigne új száma, az Alice underground, keresgéltem a kottát a számhoz ( még mindig nincs meg, küldj e-mailt ha megtaláltad) és olvasatam pár véleményt a számról és Avrilről. Volt olyan rajongó aki rühellte ezt a számot, volt akinek tetszett; nekem is bejött. Egy oldalon azt írták, hogy Avril micsoda kis sztárocska lett és valószínűleg akkor adta utoljára magát, amikor még csak egy volt a sok "wannabe star" közül, vagyis normális ember volt, aki sztár akart lenni...vagy nem akart, ezt nem tudhatom. Na a lényeg az, hogy most nekem is eszembe jutott egy efféle dolgot írni. A véleményeket szívesen elolvasom kommentbe, de ha csak azért szidod az írásomat, mert itt arc nélkül mondhatsz bármit, arra nem vagyok kíváncsi.
Szóval... miért szeretem Avrilt? Én a dalait szeretem. Erőteljes hangja van, és amikor a számait hallgatom, akkor úgy érzem: igen, lehet tovább, képes vagyok rá! Lehet, hogy ez csak az image, és Avril valójában teljesen más. Lehet, hogy cukros popdalokat szeretne énekelni, lehet, hogy ezt szeretni.....vagy még száz más lehetőség van. Ki tudja. ÉN sem szeretem a botrányhősködést, de ez engem hidegen hagy. Érted? Én Avrilt, mint énekesnőt szeretem, nem mint celebet. Lehet itt szidni mindent és mindenkit, felőlem azt csináltok amit akartok, de ezt le akartam írni. Szerintem erősek a dalai és tudja átéléssel énekelni, és zömében ő is írja a számok szövegeit. Nekem ez a fontos. Véleményem szerint, pedig nem követi az irányvonalat, vagyis a Best Damn Thinggel igen, de például az Under My Skin CD azért meg kel hagyni, elég személyes volt, és szerintem a Let Go is. Az új lemezt jónak ígéri, legalábbis az neten kiszivárgott infókból ezt szűrtem le. Akusztikus számok...ez nem a mostani irányvonal. Kösz, hogy elolvastad!
Végezetül pedig jöjjön egy kis Alice underground:
https://www.youtube.com/watch?v=vyDRbx8nWFg
