Hát nézzük csak. nem vagyok valami Petőfi,de azért van 1-2 dolog ami megihlet. Ezek pedig akkor születnek. Pár belőlük:
Élmények a szalagavatóról
Tegnap egy szalagavatón jártam,
Ott mindenfélét láttam.
A lányok nagy ruha-költeményekben,
A fiúk szép fekete öltönyökben.
Mondtak ott nyitányul sok okosságot,
Közben az unalom a tetőfokra hágott.
Majd az osztályok szépen sorban,
Bemutatkoztak egy kis műsorban.
Azután táncoltak mindenféle szépet,
De a produkcióknak egy palotással vetettek véget,
Bát egy kicsit nehézkesen indult a tánc ma
A vastaps megkoronázta.
Végül a suliba ment a nép,
Ünnepelni, még szép!
Lassan a vers végére érek,
Mind hazamentek a vendégek!
Januári Mondo
Korán reggel fölkeltem,
Iskolába így mentem,
Új Mondo a kezemben,
Barátnőmnek így köszöntem.
Össze is ültünk megnézni volna,
Ha a csengő meg nem szólalna.
Nehezen ültük végig az órát,
Közben a Mondo őrizte titkát.
Hamar híre ment az iskolában,
Hogy szerény személyemnek új Mondo van birtokában.
Özönlöttek is hozzám a Manga-mániásak
Hogy megnézzék mi a titka ennek a számnak.
Végül is felnyitottam,
De egyből egy picit elszontyolodtam.
Monte Cristo? Nahát, ilyet még!
Ugyanis mi nem nézzük ezt az animét.
De azután továbblapoztam,
Megörültem mikor láttam, mi van.
Éljen! Éljen! Chrno Crusade – harsogtuk.
Egymás kezéből kitépve a cikket olvastuk.
Na nem térek ki mindegyikre,
De a lényeg, hogy a
Még a suliból hazafelé is azt olvastam,
Nekimentem a járókelőknek egy óvatlan pillanatban.
Na jó, most már túllőttem az Amondó keretén,
És engem fog szidni fiatal, gimis, vén,
Hogy nem fért be a levele,
Mert egy idióta a fejét beütötte.
